Már jó ideje megfigyelhető két párhuzamos hozzáállás a magyarok körében. Ezek a "Minden gáz, ami magyar" és a "Minden menő, ami külföldi."

A könyvesboltok polcai roskadoznak a dán, svéd, japán életstílust hirdető könyvek alatt, holott rengeteg olyan elem felfedezhető a tipikus magyar életstílusban is, amit a külföldiek hasonló módon istenítenek.

A hygge, lykke, lagom, wabi-sabi, ikigai és a többi hangzatos név nyomán nevezhetnénk a sajátunkat dínomdánomnak is, hiszen kevés olyan életstílus van, ami olyan mértékben szól az élet élvezéséről, mint a magyar.

Miért tenne egy magyart boldogabbá a svéd mértékletesség, amikor a mi boldogságunk pont abban rejlik, hogy az íztelen ételt megsózzuk, addig eszünk, míg jól nem lakunk és a szórakozóhelyek tovább vannak nyitva, mint éjfél?

Nem kell ahhoz dánná válnunk, hogy rájöjjünk, jobb úgy könyvet olvasni, hogy közben nem fázik a lábunk, és megnyugtatóbb egy illatgyertya társáságában relaxálni, mint nélküle. Vegyük néha észre a saját kultúránk értékeit is, ahelyett, hogy állandóan más népeket utánoznánk! Sok külföldi pont azért látogat el hazánkba, mert itt tudja leginkább élvezni az életet és elfelejteni a túlszabályozott mértékletességet.